Pozsonyi vár
Történet
A pozsonyi vár sáncaiból származó faanyag vizsgálata azt sejteti, hogy a gerendának felhasznált fákat a X. században vágták ki. Erre utal a mintegy hat hektárnyi területet védő sáncok rácsos és kazettás szerkezete is. Valószínű, hogy ez a palánkvár még abban a században leégett, ami a terepviszonyokat is megváltoztatta. Szent István király idejében egy olyan erődítmény épülhetett ott, amilyet III. Henrik német-római császárnak a Duna vonalán előre nyomuló hadai 1052-ben még nyolc heti ostrommal sem tudtak bevenni. Hasonlóképpen járt V. Henrik is 1108-ban. 1241-ben, a muhi csata után IV. Béla is Pozsonyba ment, amelynek várát a tatárok sem tudták bevenni. Később azonban hol osztrák, hol cseh, hol magyar fennhatóság alá került. 1429-ben Luxemburgi Zsigmond mint újdonsült német-római császár a várban tartotta meg az első birodalmii országgyűlést: ezzel Pozsony nemcsak Magyarország, de a német-római császárság egyik központja is lett. A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a Szent Koronát. Attól fogva itt ülésezett a magyar országgyűlés, és 1536-ban úgy döntött, hogy a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony legyen. 1580-tól fogva a főkapitányság a Pálffyak kiváltsága lett, akik a várat lakható palotává és országos jelentőségű események színhelyévé tették. 1620-ban itt választották Bethlen Gábort Magyarország fejedelmévé. A magyar rendek az 1741. évi, pozsonyi országgyűlésen ajánlották fel „életüket és vérüket” Mária Teréziáért. Itt működött az Országos Levéltár is, míg 1784-ben Budára nem költöztették, ahol megmenekült a napóleoni háborúk során, a franciák által 1809-ben Pozsonyra zúdított tüzérségi támadástól, majd attól a tűzvésztől is, amely a várat 1811-ben csaknem elpusztította. Később már jószerével csak laktanyaként szolgált. Stílus
A pozsonyi vár gótikus korszakát az 1420-as években kezdett felújítás határozta meg. Akkor alakították ki a királyi lakosztályokat, a keleti szárnyban pedig egy úgynevezett lovagtermet létesítettek. Egy évtizeddel később készült el az emeleti díszterem és a díszes Zsigmond-kapu. A bő száz évvel későbbi, reneszánsz korszakban viszont a gótikus ablakokat négyszögletesre cserélték, ami az épület külső képét jelentősen megváltoztatta. A déli szárny udvari loggiáját megszüntették, a homlokzat elé pedig két rondellát építettek. Az 1600-as és 1700-as években azonban a Pálffyak az egész várat barokk stílusban építették át, ami jelenlegi formáját is meghatározta. A vár védműveit is ők korszerűsítették: a déli oldalon előbástyákkal ellátott, teraszos védműveket létesítettek. Ekkor épült a Dísztér két oldalán a két díszkapu, a díszkerteket is ekkor alakították ki, Kempelen Farkas pedig még vízvezetéket is szerkesztett, amely átemelők rendszerével juttatta fel a vizet a Duna parti kútból a várba.
Híres lakók
A Képes krónika szerint 1052-ben, amikor III. Henrik serege ostromolta a várat, I András király Zotmund nevű katonája a Dunán horgonyzó ellenséges hajókat a víz alatt megfúrta, és elsüllyesztette. Az utóbbit más források is megerősítik, Vörösmarty Mihály pedig „A buvár Kund” című versében állított emléket annak, akit a magyar búvárok mindmáig előfutáruknak tekintenek.
Jelenlegi állapot
Az első világháború után Pozsony a Csehszlovák Köztársaság, majd az első Szlovák Köztársaság zsákmánya lett, és tervezgették a magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetését is, de erre végül nem került sor. 1953-ban a kommunista csehszlovák hatóságok az újjáépítés mellett döntöttek. Annak során először is egy Történeti Múzeumnak és a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs termeinek biztosítottak helyet, de a vár további hasznosítására irányuló munkálatok azóta is folynak.
