Pozsonyi Szent Márton székesegyház
Történet
Pozsony első katolikus temploma Salamon király idejében még alighanem a várban volt, de Imre király kérésére III. Ince pápa 1204-ben engedélyt adott a prépostságnak, majd III. Honoriusz 1221-ben a főtemplomnak a várból történő kiköltöztetésére. A mai székesegyház helyén akkor kezdtek egy román stílusú templomot építeni, a főoltárán megjelenített Legszentebb Megváltó tiszteletére. A templom már akkor is háromhajós volt; két mellékoltárát Szűz Máriának és Szent István első vértanúnak szentelték. A belső tér befogadó képessége azonban hamarosan kevésnek bizonyult, ezért az 1310-es években gótikus stílusban magasították és bővítették. Ennek során a nyugati falra két tornyot is építettek. A munkálatokat a husziták veszélyeztették, ezért 1434-ben Zsigmond király a pápától búcsúkiváltságokat kért. Azt követően a templom titulusa már Szent Márton nevét is tartalmazta, majd néhány évtizeddel később, egy újabb bővítést követően csak az vált általánossá. A törökök XVI. századi térnyerését követően Pozsony székesegyháza koronázó templommá lett, ahol 1563-ban az első koronázás meg is történt. A dóm egyszersmind a Magyar Királyság vezető rétegének központi temetkezőhelyévé is vált. A XIX. századig még többször átépített, majd 1833-ban egy villámcsapás következtében jelentős tűzkárt is szenvedett templomot 1863 és 1878 között annak eredeti, gótikus stílusában állították helyre, és 85 méter magas, neogótikus tornya is akkor épült, de ezeknek a gótizáló törekvéseknek áldozata lett az a barokk főoltár is, amely előtt egykor Magyarország uralkodóit koronázták.
Stílus
A Szent Márton templom gótikus jellege – déli hajófalának kettős ablaka, a mellette levő falmező körablaka, a délnyugati, földszinti kápolna ülőfülke sora, valamint a templom mai főbejárata, vagyis az északi portál – a bécsi Szent István dómra emlékeztet. Mindez később reneszánsz elemekkel is bővült. Barokk szobrainak többségét az osztrák Donner alkotta, aki a városban egy évtizedet törtött el.
Híres lakók
A Szent Koronának a székesegyház tornyán lévő, 150 kilós másolata az itt celebrált koronázási szertartásokra emlékeztet. A magyar katolikus egyházfők 1563 és 1830 között, Miksától V. Ferdinándig itt tizenegy Habsburg királyt, valamint nyolc királynét koronáztak meg.
Jelenlegi állapot
A koronázási szertartások emlékét minden évben, június utolsó hetének végén, történelmi játékokkal elevenítik fel. Reggel harangszó, ágyúdörgés és trombitaszó mellett, ünnepi menet indul a várból a székesegyházba, majd a jelképes koronázást és az érvényes szentmisét követően, a városon keresztül a ferences-templomba tart, ahol a „király” a kiválasztott „nemeseket” lovaggá üti. Az események sorát „lovagi tornák” is színesítik. Közben kékfrankos bort szolgálnak fel, ami állítólag Mária Terézisakedvence is volt.
