Gyulafehérvár

Gyulafehérvár (románul Alba Iulia) Erdély egyik legjelentősebb történelmi városa, amely a Maros völgyében, a mai Fehér megye székhelyeként fekszik.

A település története az ókorig nyúlik vissza: a rómaiak Apulum néven alapították egyik legfontosabb katonai és közigazgatási központjukat a 2. században. A középkorban püspöki székhely lett, majd 1542-ben az alakuló Erdélyi Fejedelemség fővárosává vált. Innen irányították az országot csaknem 150 éven át, egészen 1690-ig, amikor a Habsburgok vették át az uralmat, és a fejedelmi palotát kaszárnyává alakították.

A város különösen fontos a román történelemben is: itt egyesítette 1600-ban Mihály vajda rövid időre a román fejedelemségeket, majd 1918. december 1-jén Gyulafehérváron hirdették ki Erdély és Románia egyesülését.

A népesség alakulása az idők során sokat változott. A 18–19. században jelentős magyar, szász és román lakossággal bírt, mára azonban a magyar közösség aránya erősen lecsökkent. A 20. század elején a város lakossága alig 10–15 ezer fő volt, ma közel 70 ezer ember él Gyulafehérváron, akiknek túlnyomó többsége román nemzetiségű, a magyarok aránya alig 1–2%.

Gyulafehérvár gazdag történelmi emlékei – köztük a római katolikus székesegyház, a fejedelmi palota és a 18. században épült Vauban-típusú vár – ma is vonzzák a látogatókat. A város történelmi szerepe és kulturális öröksége kiemelt helyet biztosít számára Erdély múltjában és jelenében egyaránt.