Hunyad megye mai Romániában olyan dél-erdélyi térség, ahol a magyar múlt súlya jóval nagyobb, mint a jelenlegi magyar népesség aránya. Történetileg a középkori Hunyadiak, a dévai vár, Marosillye Bethlen-kastélya, a vajdahunyadi vár és a bányászati-vasipari iparvidék egyaránt a magyar államiság, az erdélyi fejedelemség és a 19–20. századi magyar urbanizáció emlékezetéhez kapcsolódik. Ugyanakkor a 2021-es népszámlálás szerint a megye 361 657 lakosából 9 180 vallotta magát magyarnak, ami mindössze 2,54%; a magyar közösség ma elsősorban szórvány, intézményi magjai Déván, Vajdahunyadon, a Zsil-völgy városaiban, Oráștién és különösen Csernakeresztúron találhatók. A megye demográfiai képe két nagy törésponttal írható le. Az első a dualizmus és a korai iparosodás kora: a történeti Hunyad vármegyében 1900 és 1910 között a magyar anyanyelvűek száma 32 316-ról 52 720-ra nőtt, részben a bányászat, a kohászat, a vasút és a városi adminisztráció