Zenta (Senta) város
Zenta (szerbül Senta) Vajdaság északi részén, a Tisza jobb partján fekvő település. Ősidők óta lakott vidék, első írásos említése 1216-ból való, „Zyntharew” formában, amikor a zentai kolostor (templom) létezése már említésre kerül – ekkor már a település temploma is kiépült. A tatárjárás előtt még több, Zenta környéki falu is állt a Tisza mentén. A középkor folyamán a zentai birtok a budai káptalané lett (1247-ben Pongrác ispán ajándékaként). A 15–16. század fordulóján Zenta város (civitas) rangot nyert, kereskedelmi és kereskedővárosi funkciót töltött be. 1526-ban a mohácsi csata után a térséget elöntő török seregek feldúlták a települést: a lakosokat elhurcolták és a települést elnéptelenedett. A török uralom (1542–1697) időszakában Zenta – mint a felvidéki Bánát és Észak-Bácska székhelye – gyakran cserélt gazdát a Habsburg és a Török Birodalom között. A XVII. század végén, 1697-ben Savoyai
Épületek
Zentai Városháza
A zentai Városháza a város legimpozánsabb középülete és jelképe. A főtéren álló, tornyos épületet 1912 és 1914 között építették fel a régi városháza helyén, amelyet 1911 tavaszán tűzvész pusztított el.
Jézus Szíve-templom - Zenta
A zentai Jézus Szíve-plébániatemplom a város második katolikus temploma. Növekvő hívszám miatt döntöttek új plébánia létesítéséről; az építkezés 1893 nyarán indult.
Zentai csata-emlékkilátó
A Zentai csata-emlékkilátó a városháza tornyában kapott helyet.
Plébániapalota és Városi Múzeum - Zenta
A plébániapalota 1907 és 1909 között épült Berzenczey Domonkos, a város mérnökének tervei alapján.
Zentai tűzoltólaktanya
Zenta önkéntes tűzoltósága 1874-ben alakult meg, ám a 20. század fordulójára az addigi elhelyezési és működési körülmények már nem feleltek meg a korszerű tűzoltás és szakmai képzés követelményeinek
Zentai zsinagóga
A zentai ortodox vagy „kis” zsinagóga 1928–1929-ben épült a helyi szefárd (valójában haszid) zsidó közösség imahelyéül.