Lviv járás történeti és kulturális öröksége szorosan kapcsolódik a tágabb Lviv vidéki térség múltjához, amely évszázadokon át Kelet-Közép-Európa egyik fontos határ- és találkozóövezete volt. A terület a középkori Rusz hagyományait, a lengyel királyság és később a Lengyel–Litván Unió korszakát, majd a Habsburg Birodalom galíciai időszakát, a 20. század viharos politikai átrendeződéseit és a mai Ukrajna történetét egyaránt őrzi. E sokrétű múlt nyomán a járás kulturális arculatát ukrán, lengyel, zsidó, örmény és más közösségek együttélése formálta, ami a településhálózatban, az egyházi emlékekben, a temetőkben, a helyi hagyományokban és az épített örökség rétegeiben ma is érzékelhető. A térség örökségében kiemelkedő szerepet játszanak a történeti falvak és kisvárosok, a különböző felekezetekhez tartozó templomok, harangtornyok, kolostorok és kápolnák, valamint a 19–20. századi középületek és lakóházak. A vidéki tájban fennmaradt fatemplomok és hagyományos településszerkezetek különösen fontosak, mert a helyi mesterségbeli tudást és a népi vallásosság emlékeit őrzik. A régióra jellemzők továbbá az egykori birtokközpontok, parkok, udvarházak és a történeti közlekedési kapcsolatokhoz kötődő emlékek is, amelyek a gazdasági és társadalmi fejlődés korábbi szakaszairól tanúskodnak. A 20. század háborúi, a határváltozások, a megszállások, a holokauszt és a kényszerű lakosságmozgások súlyos veszteségeket okoztak a térség örökségében és közösségi emlékezetében. Ennek ellenére Lviv járás ma is olyan történeti tájként értelmezhető, ahol a különböző korszakok és kultúrák emlékei egymásra rakódva maradtak fenn. Örökségi jelentőségét nem egyetlen emlékcsoport adja, hanem az a sokszínű történeti környezet, amelyben a vallási, nyelvi és kulturális hagyományok hosszú időn át találkoztak, és amely ma is meghatározza a vidék identitását.