A 19. század második felétől Magyarkanizsa dinamikus fejlődésnek indult. A kiegyezés (1867) utáni időszakban a város gazdasági és infrastrukturális növekedése gyors ütemet vett: malmok, téglagyárak, fűrésztelepek létesültek, és a község bekapcsolódott az országos vasúthálózatba. Ennek eredményeként 1908-ban Ókanizsa rendezett tanácsú városi rangot kapott, ami új lehetőségeket nyitott meg az önkormányzat számára a városfejlesztés terén (Bácskai Dárium blog).
A városi rang megszerzése után az önkormányzat egyik elsődleges célja egy új, monumentális városháza építése lett. A város országos tervpályázatot írt ki, amelyre 29 pályamunka érkezett. A pályázat győztese Reiss Zoltán budapesti műépítész lett, aki egy aszimmetrikus, saroktornyos, szecessziós stílusú, tekintélyt parancsoló épületet tervezett. A költségvetési korlátok miatt azonban a tornyot és az udvari zárószárnyat elhagyták, így az eredeti költségek felére, 250 000 koronára csökkentették az építési összeget (Valkay 2018a: 441).
Az építkezés 1911-ben kezdődött, és 1912 decemberében a városi hivatalok már beköltöztek az új székházba. A földszinten rendőrség, pénzügyi hivatalok és kezelőhelyiségek kaptak helyet, az emeleten a közgyűlési terem, a polgármesteri iroda, valamint a különböző közigazgatási osztályok működtek (Klamár 2022).
Stílus
A városháza szecessziós stílusban épült, de Reiss Zoltán munkáját inkább a letisztult, budapesti vonalvezetés jellemzi, mint a díszesebb, szabadkai szecesszió. Az épület U alakú alaprajzú, főhomlokzatát szalagablakok, „saarinen” típusú nyílászárók és egy markáns rizalit tagolja. A homlokzat díszítése visszafogott, a párkányok és ornamentika csak jelzésszerűek – az eredeti tervek lendületéből sok elveszett a kivitelezés során (Valkay 2018a: 441).
Az épület különlegessége a főtér felé kiugró, karcsú, filigrán oldaltornyocska, valamint a tudatos tájolás: az észak–déli irány biztosítja, hogy a napfény minden napszakban megfelelő szögben világítsa meg a helyiségeket.
Jelenlegi állapot
Állapota napjainkban
Bár a városháza ma is a város közigazgatási központja, megjelenését több tényező is rontja. Az utólag felszerelt klímaberendezések zavarják az egységes homlokzati látványt, és a környező főutcai modern, magas lakótömbök semlegesítik a városháza és a szerb templom térbeli hatását. A tér egykori légies, vidékies hangulata elveszett, és a dús lombkoronájú új fák sokszor eltakarják az épületet az év nagy részében (Valkay 2018a: 441; Bácskai Dárium blog).
Örökség és érték
Mindezek ellenére a magyarkanizsai városháza a vajdasági szecesszió egyik fontos építészeti emléke. Különösen értékes, hogy az épület szervesen illeszkedik a századfordulón kiépült városi térszerkezetbe, és még ma is központi szerepet tölt be Magyarkanizsa városképében – mind történelmi, mind identitásformáló jelentőséggel bír.
Források
Örökségünk: Kanizsai képeskönyv. Magyarkanizsa
szerző Klamár Zoltán (1995), Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény
